Ha azt mondom Nándorfehérvár, a legtöbbeknek eszébe jut egy név és egy évszám: Hunyadi János -1456. Az a páros viszont, hogy Thallóczi Jóván -1440. a legtöbbeknek már semmit sem mond. Pedig az emberek tudatában is élő ostromot tizenhat évvel megelőző eseményeknek igenis helye van a magyar történelmi közgondolkodásban.

Szétszakadt ország:

Az 1440-es esztendőben a magyarságnak a török fenyegetés nélkül is volt elég baja. Zsigmond király halála után alig másfél évvel vérhasban meghalt  a gyengekezű Albert király. Az ország nemessége pedig két részre szakadt az egyik párt élén Cillei Ulrikkal az özvegy Luxemburgi Erzsébet királynét támogatta. Míg a másik un. nemzeti párt a 15 éves lengyel királyt, Ulászlót próbálta meggyőzni, hogy fogadja el Szent István koronáját. A helyzet tovább éleződött, amikor Erzsébet megszülte fiát, Lászlót, majd mikor belátta, hogy a nemesség nagyobb része ellene van egyszerűen ellopatta Kottaner Jánosnéval Visegrádról a Szent Koronát és május 15.-én megkoronáztatta a csecsemő királyt, majd Ulászló csapatai elől Győr városába zárkózott. Még ugyanebben a hónapban, Székesfehérvárott, a Szent Korona híján államalapító királyunk koporsójából kiemelt halotti koronájával megkoronázták az ifjú lengyelt is. A polgárháború elkerülhetetlen volt. A két fél pedig nem válogatott az eszközökben. Így fordulhatott elő, hogy 1440 nyarán a déli végek védelmének két legfontosabb vezére épp nem tartózkodott a határ közelében. Hunyadi János szörényi bán Ulaszló seregének egyik vezéreként ugyanis épp Győrt ostromolta. Thallóczi Matkó szlavón bán pedig Erzsébet foglya volt. 

Dar ul-Dzsihad

"A szent háború kapuja" így hívták kezdetben a törökök a Magyarország kulcsának számító Nándorfehérvárt. A siralmas helyzetben lévő ország déli kapuja ellen II. Murád szultán 1440-ben elemi erejű támadást indított. Részben bosszúként, mert Ulászló még lengyel királyként a szultán felkínált szövetsége helyett a magyar koronát fogatta el.  A várat ekkoriban a határmentén magára hagyott Thallóczi Jóván johannita lovag és aurániai perjel védte. Aki nem számíthatott sem a rab testvére sem pedig a pártoskodó ország nemeseinek támogatására ráadásul koránál fogva inkább ment volna már reumát kezeltetni mint várat védeni. Alig 4000 magyar és rác, vegyes harcértékű katonájával azonban bátran szembeszállt az oszmán hódító seregekkel. Iszhák szendrői bég már májusban felvonult csapataival, hogy előkészítse a vár ostromát. Thallóczi ekor még nyílt mezei csatákkal zaklatták a török felvonulást, fokozatosan visszavonulva az erősségbe. A folyamatosan érkező szultáni csapatokkal az ostromló sereg nyár elején, Murád érkezésekor már 60-70 ezer főt számlált.

Nándorfehérvár korabeli ábrázolása

Megkezdődött a vár valódi ostroma. A török tüzérség a szárazföldről és a Dunán felsorakozott hadi gályákról is lőtte a falakat. A védők pedig éjszakánként visszaépítették, amit lehetett. Majd következtek az egyre hevesebb török rohamok. Az ostromlók hosszú harcok árán áttörték a felsőváros falait, de védőknek a tartalék bevetése urán véres harcokban sikerült kiszorítani őket. Miután Murád szultán nyár végére belátta, hogy az erős falak és a védősereg fanatizmusa ellen klasszikus eszközökkel tehetetlen,sőt még vesztegetéssel sem jutott be Dar ul- Dzsihadba  inkább változtatott.

Ásnak!

Murád parancsár az oszmán sereg akna ásásához kezdett. Pontosabb a Délvidékről összefogdosott rabszolgák kezdtek ásásnak. Akiket embertelen körülmények közt dolgoztattak. A rabok puszta két kezükkel - nehogy a figyelődobok észleljék - ásták akkorára az alagutat amelybe állítólag négy lovas katona is elférhetett. Murád terve akár be is válhatott volna, de ekkor váratlan dolog történt, a védők egy a várba belőtt nyílon levelet találtak, amin nem a török megadásra felszólító üzenete volt csupán egy szénnel firkantott magyar szó: ÁSNAK! A levelet valószínűleg egy keresztény rabszolga vagy kém juttathatta el Thallócziékhoz.

Murád hadserege élén

A várkapitány haladéktalanul ellenakna ásására adott parancsot a töröké alatt. Az járatot a megmaradt lőporos hordókkal töltötték fel. Amikor a szultán általános támadásra parancsolta csapatait a falakon a védők teljes mozdulatlanságban álltak egészen közel engedve a törököt. Amikor már a felszínen és az alatt is a fal közvetlen közelében jártak az ostromlók elszabadult a pokol. Az ellenaknában felhalmozott lőport az utolsó pillanatban berobbantották. Néhány pillanat alatt 17.00 ezer török katona vesztette életét.

A mennydörgés kapuja

A török katonák a súlyos kudarc után a várat a mennydörgés kapujaként kezdték emlegetni. A demoralizált török sereg számára a kegyelemdöfést a védők elsöprő erejű kitörése adta meg. Sőt az addig védtelen Dunai oldalon is megjelentek a követők és ágyúk, amik porrá lőtték Murád flottáját. A szultán kiadta a parancsot a visszavonulásra. A győzelem levegőhöz jutatta a magyar végeket és a mennydörgés kapujának csak tizenhat évvel később kellet újra szembenéznie az oszmán hódítókkal.

Az elfeledett győzelem

Bár a Thallóci vezette sereg kétségkívül a magyar történelem egyik legnagyobb hőstettét hajtotta végre. A siker mégis elhomályosul a 1456-os győzelem árnyékában. De a történelem ezen elfeledett fejezete is megérdemli, hogy figyelmet kapjon és emlékezzünk rá.